Miért pont ez? A temető könyve után Gaiman az egyik kedvenc íróm lett, így nem hagyhattam ki ezt a novellás kötetet.
Történet: Sok
kis történet gyűjteménye, amelyekben a varázslat, a mágia, a
fantasztikum a közös. A legtöbb novella és elbeszélő költemény már
ismert történeteket, meséket, rémsztorikat dolgoz fel egészen más
megközelítésben.
Vélemény: Némelyik
történetet imádtam, némelyiknél pedig nagyon haragudtam az íróra. Azzal
a gondolattal vettem kezembe a könyvet, hogy végre ismét elmerülhetek
Gaiman varázsos világában, ami a sajátja és utánozhatatlan, de sajnos a
nagy elvárásaimnak nem felelt meg a kötet és egyenesen csalódtam. Ez a
csalódás azonban nem jelent feltétlenül negatívat, csak mást vártam.
Imádtam mindig is Gaiman meséit, talán az Anansi fiúk
volt az a történet, ami már inkább humorosabb és felnőttesebb volt a
többihez képest, így nagyon furcsa volt számomra más oldaláról is
megismerni az írót. Bájos történeteket vártam a novelláskötettől, azt a
tisztaságot és ártatlanságot, ami az általam olvasott könyveinek
karaktereit jellemzi, de helyette ellentétes benyomásokat kaptam. Sok
volt a vér, a szex, a bűn a lapokon és ez szokatlan volt számomra
Gaimantől.
